[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Ravn megijedt.Valaki üldöz1be vette az 1 szeretett dédunokáját, legszebb emlékét a fiától,Falktól.De miért? Hogy lehet egy ilyen kis angyal veszélyes? Egy gondolat suhant át rajta.Mivan, ha nem jól gondolkodnak? A szemek a csontsípot és a borostyánfarkast akarják, ez vilá-gos.Ha nem, akkor hogyan segíthetik a Farkasok népét? Mi van, ha a Holdboszorkány akarjaezeket a dolgokat? Már korábban is akarta 1ket, alattomosan, ahogy a Farkasok népe utalt rá.Ravn bizonytalan volt.Csak egy dolog volt el1tte teljesen világos.Iliánát meg kell védeni!44Iliána jól érezte magát abban a kis ágyban a dédszül1k szobájában.Szeretett volna rémál-mokat látni, de lehet, hogy pont ezért azok elmaradtak.Két kisebb testvére született, akiknek kedves, szeret1, de kissé távolságtartó n1vére lett.Akisebbek nem értették az 1 fantáziadús játékait, anyja, Malena is idegenül állt legid1sebb lánya képzelgései el1tt, apja, Björn pedig nagyon elfoglalt volt.Farkaslak minden számadása ésGylleboda ilyen irányú ellen1rzése is az 1 vállain nyugodott.Miután ilyen jó hírQ ellen1r lett,még Simrishamnból is gyakran felkeresték a keresked1k és a birtokosok különböz1 tanácso-kért.Björn tehet1s ember lett, két lábbal állt a földön.Ki gondolta volna, err1l a sodró életvite-lQ családról, hogy ilyen tagja születik.Mindenesetre Björnnek nem volt ideje foglalkozni leg-id1sebb lányával.Lo és felesége, Anna-Stina jó emberek voltak, Iliána szerette 1ket, de nekik minden idejüketlekötötte a gazdaság irányítása.Nem, Iliána legjobban Ravnnal és Ilonával szeretett együtt lenni.0k hárman teljesen egy-formák voltak.Gyakran mérges volt, hogy az a rémálom nem akar jönni, pont most, mikorilyen biztonságban van! Nem lakhat itt örökké, és az az utálatos, álombeli rozzant vénasszonymintha elpárolgott volna.Vagy csak visszahúzódott, amíg majd ismét egyedül lesz?De egy éjszaka megint el1került.Álmában Iliána egy templomfélében vagy valami hasonló helyen járt, mert körös-körül ha-talmas, legalább két r1f vastag oszlopok álltak.Hideg k1padló (lábai kibújtak a takaró alól, de err1l nem tudott) visszhangozta lépteit.A falak furcsák voltak.Egy nagy szék is volt, mintha trónus lett volna.Ez ijeszt1en hatott.Iliána Ravn után kiabált, de csak egy álmos nyögés lett bel1le, bár számára a visszhang nagyonfeler1sítette a hangot az oszlopok között.Tudta, hogy valami szörnyQ fog történni.Megkísérelt felébredni, mert valahogy tudta, hogyez csupán álom, de képtelen volt rá.És akkor ott volt 1.A rémes n1.Iliána szíve hangosan vert, mintha szét akarna robbanni.Ilyen közel még sohasem volt hozzá az álombeli hölgy.Egy oszlop mögül lesett a kislányra, és1 megint csak félig látta.A feje félig árnyékban maradt, gonosz, gyQlölettel teli szeme villogottszemgödreiben.Arcának másik fele most sem látszott.Csak nézett Iliánára.Valaki megrázta és felkapta.Látta, hogy a rémes arc lenéz1 grimaszba torzul, és hallotta,hogy valaki kiált: Iliána! Ébredj és megint megrázták.Hallotta saját sikítását, és hirtelenmeglátta Ravn és Ilona arcát, dédimama egy lámpát tartott a kezében.Ravn karjába vette a kislányt, aki mesélt. Azt hiszem fejezte be elbeszélését. Azt hiszem, hogy az a szörnyeteg nem is tudta, kivagyok. Reméljük mondta Ilona. Mert akkor nem jön vissza. Azt mondod, hogy a falak furcsák voltak, és a trón rettenetes látványt nyújtott mondtaRavn. Írd körül részletesebben!Iliána még mindig egész testében reszketett. A falak nem tudom, milyenek voltak, mert sö-tét volt, csak azt tudom, hogy mozogtak. Hullámzottak, mint valami vászonanyag? kérdezte Ilona. Nem, nem anyagból voltak.Nem tudom.De a trónt jól láttam. Ismét remegett az emlé-kezés hatása alatt. A trón& a trón csontokból volt.Olyanokból, mint amit a kutyák szoktakrágni.Ravnban és Ilonában az volt a legjobb, hogy sohasem mondták neki, hogy most viccelsz? ,vagy már megint hazudsz? mint amit sokan mások mondtak, ha arról mesélt, amit látottvagy átélt.Még egy hétig maradhatott a dédszül1knél.Ha addig nem történik valami, vissza kell köl-töznie abba a szobába, melyet húgával, Siskával osztott meg.Csendben telt el pár év.Legalábbis viszonylag csendben.Mert ahol Iliána volt, ott soha nemvolt teljes csend és nyugalom.Azt mondták, hogy sok ostobaságot lát.Sokat keresték az elrejtett dolgokat.Sokat keresték Falkot is, ami még nehezebb volt.Addigtudták követni a nyomát, amíg elhagyta Tunsberget, és nekivágott a vidéknek, ahol aztán eltQnt.Ravn és Lo maguk is elmentek, és mindenfelé kérdez1sködtek hiába.Látták, mint tizenhét évest egy fogadóban, és keletnek tartott.Ez volt róla az utolsó hírazonkívül, hogy egy évvel kés1bb találkozott Sigismunddal, és átadta a fiát, Björnt.DeSigismund már nem élt.Ravn és Ilona 1szintén megsiratták.És biztosak voltak abban is, hogySigismund annak idején mindent elmondott, amit csak tudott.Egy nap Iliána kérte, hogy elolvashassa apjának, Björnnek a gyerekkori leírásait.1473-ban jártak, Iliána tizenegy éves volt, Ravn hetvenhat, Ilona pedig hatvankilenc, mind-ketten életer1s öregemberek.Björn maga nem volt több, mint huszonkilenc, és örült, hogyvalaki érdekl1dik az általa leírt családi események iránt.Iliána már régóta tudott olvasni, ésBjörnnek nagyon jól olvasható írása volt.A nehéz könyvek könnyQ olvasmánynak bizonyultak. Pontosan mikor rejtette el Tasszo azt a két dolgot? kérdezte Iliána, amikor mindannyiana kandalló körül ültek.Olov, Anna-Stina fivére éppen látogatóban járt náluk.Iliána alig látszottki a nagy könyv mögül.Ravn ezt már többször is végiggondolta. Ez az után történt, hogy a pátriárkánál voltunk lá-togatóban Gylleboskogenben. Igen! Iliána keresgélt a könyvben.Apja, Björn segített neki. És ti természetesen keres-tétek az egész erd1ben? Ahol jártunk.De az egész erd1ben& ? Mindenesetre sok helyen válaszolt Ravn. És jó messze kellett Tasszónak elrejtenie Ilonától? Milyen messze? Tasszo soha nem ment nagyon távolra.Akkoriban volt a legszerelmesebb Krisztinbe, ésmindig a közelében akart lenni.Iliána tovább olvasott: De itt az áll, hogy Tasszo és Krisztin ellovagoltak Jeppéhez ésRickéhez, hogy visszaadják a kölcsönlovakat. Tudom mondta Ravn. Meg is kérdeztük Rickét.Semmit sem tudott mondani err1l.Tasszo nem is említette a sípot meg a farkast neki.Olov fölnevetett. Hallottam err1l a lovaglásról.Mivel én vagyok Tasszo és Krisztin leg-id1sebb fia, anyám sokat mesélt err1l.Arról, ahogyan én akkor megfogantam.Egy szent he-lyen, és hogy ezért hitték azt, hogy különleges ember lesz bel1lem.Ami pedig nem így történt. Na, most túl szerény vagy, Olov mondta Ilona. Átvetted apád erdészeti munkáját, ésGyllebodában nagyon meg vannak veled elégedve. Igen? kérdezte Olov, és kedvesen belepirult a dicséretbe.Iliána döbbent hangon faggatta a férfit: Miféle szent helyr1l beszélsz? Eeeeeh& Olov gondolkodott. Ja, emlékszem már.Az Ales Stenarnál volt.Igen.Iliána és Ravn összenéztek.Talán új nyomra leltek.45Ezen az éjjelen vonyítottak a kutyák Farkaslakon és Gyllebodán is.A szélben furcsa, recseg1 kacaj hallatszott, a tavalyi avart a szél démoni tánchoz hasonlóantölcsérben kavarogtatta erd1n-mez1n keresztül
[ Pobierz całość w formacie PDF ]