[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Aztán felugrot-tam, mielQtt Grendel rám vetQdhetett volna, mint egy bunyós.Szent isten, ez aztán gyors! És nem cicózik.Egy újabb szökke-nés után az ökle a vállamba csapott a bordám helyett.A kulcs-csontom diszkrét reccsenéssel engedett.Újabb reccsenés követ-kezett, amikor csinált egy cselt balra, majd jobbról alulról be-ütött egyet, legalább három bordámat zúzva szét.Zihálva pró-báltam elmenekülni, de kaptam egyet a hátamba is, mert nemvoltam elég gyors.Arccal elterültem az arénában, és összeszo-rult a szívem, amikor éreztem az egyik hatalmas öklöt a bo-kámra fonódni.Grendel magához rántott, és az oldalamba öklözött.Az utol-só pillanatban sikerült elhúzódnom, így nem az egész bordámatlapította össze, csak a vesémet.Kétrét görnyedtem, és vértkezdtem felköhögni.LevegQt is alig kaptam.Grendel elengedtea bokámat.Felállt, és kitört belQle a nevetés. Ez lett volna a rettegett Vörös Kaszás? Ez?!Tapsvihar tört ki.Úgy tqnt, a tömeg nem nekem drukkol.Grendel meghajolt, még mindig nevetve, engem pedig jeges291düh fogott el.Ez a rohadék nem fog engem úgy átnyújtani Ian-nek, hogy azon nevet, milyen könnyq ellenfél voltam.Lenyo-mom, fájdalom ide vagy oda.Gyerünk, Cat.Még nincs véged. Puhány!Ezt mondtam, miközben félig guggoló helyzetbe tornáztamfel magam.Grendelnek ajkára fagyott a nevetés.Fölém tornyo-sult, és hátravitte a kezét, hogy elcsapjon.Ahelyett, hogy megijedtem volna, elQreszökkentem.Alsópozícióm miatt tökéletes helyzetben voltam ahhoz, hogy a le-hetQ legtöbb kárt tegyem a számmal.Grendel magas hangon felsikított.Abbahagytam a harapást,mert fQ célom csupán a figyelme elterelése volt, márpedig egymegharapott ágyéknál jobban semmi sem köt le egy férfiem-bert.Mikor ösztönösen a golyóihoz kapott, megkerültem és ahátára csimpaszkodtam, mint egy majom, a lábammal kapasz-kodva.Aztán a szemébe mélyesztettem az ujjaimat.Grendel erre már amúgy istenigazából felordított.Egyre mé-lyebbre vájtam az ujjammal, ügyet sem vetve a gusztustalan,csuszamlós érzésre.Hátrafelé csapkodott, próbált megütni.Le-ugrottam a gyilkos csapások elQl, és kikaszáltam alóla a lábait.Bár már nem kotorásztam a szemében, továbbra sem látott.Még nem gyógyult be a sérülés.Csak néhány másodpercemvolt.Újra rávetettem magam, és a roham lendületével elkaptam afejét, és teljes erQbQl oldalra rántottam.Hallható roppanás kö-vetkezett, de nem elég átható.Minden izmom megfeszült,ahogy utolsó energiámmal húztam, a lábammal kitámasztva és aztán egyszer csak hátragurultam, ölemben Grendel fejével,melybQl véres szemüregek meredtek rám. Elfelejtettél& belém rúgni& amikor a földön voltam zi-háltam.A döbbent csendet hamarosan hangok törték meg, mintha292mindenki egyszerre kezdett volna beszélni.Kiköptem egy kisvért, fittyet hányva arra, hogy ez milyen kevéssé úrinQs, aztántapogatni kezdtem fájó oldalam.Grendel elintézett volna, hanem olyan önhitt.Még egy ilyen ütés az oldalamra, és nem let-tem volna képes lecsavarni a kupakját.Még most is úgy érez-tem magam, mint egy roncsautó.Vagy roncsvonat.Jó nagy.Grendel arca vádlón meredt rám, aztán zsugorodni kezdett, s énundorral löktem el a koponyáját.Vannak, akik szeretik a trófe-áikat Qrizgetni én nem tartozom közéjük.Lassan feltápászkodtam, és Ianre meredtem, akinek mégmindig tátva volt a szája. Ereszd& le& a& ketrecet&Még mindig nem tudtam rendesen beszélni a törött bordákmiatt.Ian összeszorított szájjal bólintott, s Noah csikorogva le-ereszkedett.Mikor kiengedték a ketrecbQl, elQször rám nézett,aztán a fejetlen ghoulra, majd sikoltozni kezdett. Valaki hallgattassa el mordult fel bosszúsan Ian.Spádé azonnal elQlépett, s szúrós tekintettel meg egy gyorsparanccsal elnémította Noah-t.Aztán elvezette a kétszárnyú aj-tóhoz, ahol eddig állt.Kissé ellazultam.Ott talán valamennyirebiztonságban lesz Noah.Ian meglepQ módon tapsolni kezdett, de inkább gúnyosan,szemben azzal, ahogy Grendelt biztatta korábban. Szép munka volt, Vörös Kaszás! Most már senki sem ta-gadhatja el tQled ezt a nevet.Le vagyok nyqgözve, ahogy min-denki más is, azt hiszem.Találékony vagy, erQs és kíméletlen.Megnyerted a kihívást, és visszakaptad az egyik embered.De& van még nálam belQlük három.Az Q életük mennyit érneked, bogárka? Csatlakozz hozzám, esküdj nekem hqséget, ésakkor elengedem Qket.Hidd el, nem is lesz olyan rossz.Renge-teg elQnye is lesz, majd meglátod.Ian ezt mosolyogva mondta, s semmi kétséget nem hagyott293afelQl, mire gondol.Bones felállt. Eleget láttam, Ian.Most elmegyek. De hát csak most jön a java kacsintott rám Ian.Bemutat-tam neki a középsQ ujjammal.Ian kacagott. Olvasol a gondo-lataimban, Cat.Bones elindult lefelé a nézQtéren.Vagy száz másik vendégis követte a példáját.Kiguvadt a szemem.Ezek mind hozzá tar-toznak? Nem szükséges tovább maradnom, haver.Jó éjszakát! Bones addig ment, amíg le nem ért az aréna feletti legalacso-nyabb szintre.Ott megállt, és rávigyorgott Ianre. De mielQtt elmegyek, azt hiszem, lerovom tiszteletem adíszvendéged elQtt. Légy óvatos! intette Ian. Nehogy úgy végezd, mintGrendel. Mindig is szerettem veszélyesen élni felelte Bones, ésleszökkent az arénába.Már fülig ért a szája. Gratulálok asportszerqtlen viselkedés nagyszerq bemutatójához.Mocskosegy harcos vagy.Biztosan nagyon jó volt a tanítód.Nevettem, pedig fájt. Igen.Egy nagyképq szemétláda. Ismered a mondást a botról, kQrQl és csontról& nem adsznekem egy búcsúcsókot, a régi szép idQk emlékére? Csók kell? Gyere csak, vedd el!Láttam Iant Bones háta mögött.Kuncogott, és odasúgott va-lamit a mellette ülQnek arról, hogy Bonesnak jó eséllyel le leszharapva a szája.A kuncogás azonban dühödt szisszenésbe csa-pott át, amikor Bones a karjába kapott, és én a szájára tapad-tam.Nem csuktam be a szemem csók közben
[ Pobierz całość w formacie PDF ]