[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Mindez azt mutatja, hogy nagyonszeret.- Csak a jó Isten a megmondhatója, mennyire hálás vagyok ezértönnek.Nincs szükségem gondolkodási idQre ahhoz, hogy közelebbrQlmegismerjem, hisz mindaz, amit értem tett, ékesen bizonyítja, milyen nemesés jóságps ember.Mégis elfogadom az ajánlatát, mert lehetetlen volna itt ésmost döntenem.Nem önt, de saját magamat akarom vizsgáztatni.El kelltöprengenem azon, hogy elfogadhatom-e azt a boldog jövQt, amit felkínáltnekem.Ó, Istenem, el sem merem hinni, hogy ekkora boldogságban lehetrészem!A feltoluló könnyek beléfojtották a szót.Arcát újra zokogva a kezébetemette.Gerd gyengéden keblére vonta a lány fejét, és puhán végigsimított a hajánés a kezén.Tudta, hogy ennél több gyengédséget nem mutathat, ha nem akarjamegijeszteni a még önmagában is bizonytalan teremtést.Jolandénak jólesett afigyelmesség.Menedéket és biztonságot találva borult a férfi szélesmellkasára, és boldogan hallgatta nyugodt, erQs szívverését.A szívében szelíd remény ébredt, hogy talán még jóra fordulhat minden azéletében.Gerd hagyta, amíg összeszedi magát. A lány felszántotta könnyeit, és megigazította a haját.- Bocsásson meg, amiért így elragadtattam magam - szólalt meg félénkmosollyal de szinte elviselhetetlen tehertQl szabadultam meg.Amíg egyedül,magamra hagyva kellett viselnem a sorsomat, bátor voltam és erQs, csak mostgyengültem el, amikor vigasztalni akar, és segítQ jobbját nyújtja felém.A férfi ellágyulva hallgatta.- Csodáltam is ezért a nagy bátorságért, Jo.A legdrámaibb helyzetbenkezébe vette a sorsát, amikor senkire sem támaszkodhatott.Addig a pillanatigcsak szerelmes voltam magába, de utána már Qszintén csodáltam is.Nyugodjék meg most már, édes, egyetlen Jo, nagyon, nagyon aggódommagáért!A kedves szavak újra könnyeket csaltak a lány szemébe.Amikor látta, hogya férfit ez szorongással tölti el, igyekezett legyQzni gyengeségét.Így üldögéltek még egy ideig.Jolande megkérte Gerdet, hogy meséljen nekia nagybátyjáról, akit bizonyára nagyon megviseltek a történtek.A férfielmondta, hogy a professzor határtalan megértést tanúsít iránta, és sokkalinkább együtt érez vele, mint a nagynénje.Úgy beszélgettek, mint az igazi jó barátok, akik tökéletesen megértikegymást, és takargatnivalójuk sincs egymás elQtt.Gerd szerelme fellángolt, deuralkodott magán, s nyugodtan ült a lány mellett.Jónak hirtelen eszébe jutottak a többiek, és megrettent.- Istenem, hol marad Winter doktorné? Teljesen elfelejtettem, hogy visszaakart jönni.- Nem fog visszajönni, mielQtt hívnánk.Be kell vallanom, Jo, hogyösszeesküvést szQttünk Magda asszonnyal és Boossné- val.Mindketten tudják,hogy zavartalanul akartam beszélni magával, és a szívem bánatába isbeavattam Qket, már amennyire ez elkerülhetetlen volt.El sem tudommondani, mennyire kínzott a tudat, hogy kegyed Sandán tartózkodik, s énnem juthatok a közelébe.Ezért volt szükségem a hölgyek segítségére.AmikorBatáviából errefelé tartottak, az egyik keresztútnál elrejtQztem a bokorban,hogy legalább egy pillanatra láthassam.Ha tudná, mennyi kínszenvedéstokozott nekem az eltqnésével! Erre nem is gondolt?A lány tekintete megrebbent.- Úgy véltem, az lesz a legjobb, ha nem kerülök többé a szeme elé.Ezért isörültem a világ körüli útnak.Én.én soha nem is reméltem, hogy a történtekután feleségül kíván venni.- De most már tudja, ugye?Jolande bólintott.A legszívesebben újra odabújt volna a férfi mellére, ahololyan csodálatos biztonságban érezte magát, csakhogy még most sem tudta,elfogadhatja-e az udvarlását.Megpróbálta magát a férfi helyébe képzelni. Vajon Q kevésbé szeretné-e, ha megtudná, hogy rosszakaratú emberekártatlanul meggyalázták? A kérdésre azonnal tudta a választ.Még akkor isszeretné, ha bqn terhelné a lelkét.EttQl a gondolattól kicsit megkönnyebbült.Félve a szeretett férfira emelte atekintetét, s látta a szemébQl sugárzó gyengéd szerelmet.Beleremegett azörömbe.Ha elfogadja a felé nyújtott kezet, leírhatatlan boldogság vár rá,ebben biztos volt.Jane asszony nem sokáig Qdöngött testvérével a házban.Hamarosan helyetfoglaltak az egyik szobában, és Ellen Gley megtudta, milyen sorsdöntQ fordulatvárható Jo életében.Amikor Gerd Rainsberg került szóba, eszébe jutott, hogyJo vallomásakor már elhangzott ez a név.P volt Jo számára az a férfi, akitmeglátni és megszeretni egy pillanat mqve volt.Az írónQ felsóhajtott.- Ezek szerint bele kell törQdnöm, hogy Jo nem jön velem Angliába -mondta kissé csalódottan.- Ez az álom most szertefoszlott.- Meg kell barátkoznod a gondolattal, Ellen.Megértem, hogy sajnálod, Jokisasszony valóban bájos, szeretetre méltó teremtés.De bizonyára találsz majdvalakit a helyére.Rainsberg leírhatatlanul szereti, és nem engedi el többetmaga mellQl.- Megértem, így hát háttérbe szorítom saját vágyaimat.Eszem ágában sincsútját állni Jo boldogságának.- Vajon viszontszereti derék szomszédunkat?- Erre bízvást igennel válaszolhatok.Nemrég vallotta be nekem, hogyszeret egy bizonyos doktor Gerd Rainsberget.Nagyon nehéz idQszak vanmögötte, s azt hiszi, a történtek után nem mehet férjhez.Örülnék, hamegváltoztatná az elhatározását.De nem olyan könnyq Jót meggyQzni.- Az ég szerelmére, csak nincs kQbQl a szíve annak a lánynak? Rainsbergdoktornál keresve sem találhatna jobb férjet.- Hidd el, Jane, én jobban ismerem Jót.Nem tartom valószínqnek, hogyvégérvényesen visszautasítaná a doktort, de nem fog azonnal a nyakábaborulni.Hosszasan rágódik majd rajta, hogy vajon boldoggá tudja-e tenni aférfit.Nagyon mély érzésq teremtés.Mesélek róla, akkor jobban megérted.Ellen Gley elmesélte a nQvérének Jo élettörténetét.Jane asszony azt semtudta, hová legyen sajnálkozásában, s most még inkább a fejébe vette, hogyigyekszik hozzásegíteni Jót a boldogsághoz.- Beszélned kell a fejével, Ellen.Azt hiszem, rád jobban hallgat, mint bárkimásra.- Várjuk meg, hátha Rainsberg doktor egyedül is célt ér nála.EllenkezQesetben belépek a szövetségetekbe, és megpróbálok segíteni.A nQvérek visszamentek a verandára, ahol összetalálkoztak Winternével.Letelepedtek, és cinkosan mosolyogva kémlelték az erdQt. Végre feltqnt a két fiatal.Ellen Gley elismerQ pillantással végigmérteZorloga urának sudár alakját.Azonnal rokonszenvesnek találta, és nagyon ismeg tudta érteni Jót, amiért az elsQ pillanatban menthetetlenül beleszeretett.- Milyen csodálatos pár - mondta halkan.Véleménye a másik két hölgy tökéletes egyetértésével találkozott.- Nyisd ki jól a szemed - jegyezte meg tréfásan Jane mert következQregényed fQhQseit látod magad elQtt.Ellen elmosolyodott.- Nekem mondod? Szavamat adom, hogy két ilyen modell mellett nemfogok csak úgy elmenni.Mire a fiatal pár a veranda közelébe ért, Winter doktor autója állt meg aház elQtt.Gerd lovagiasan kisegítette Jót a zavarából, amikor a következQ szavakkalmutatta be:- Warren kisasszony régi jó ismerQsöm Németországból, és nagyonörültem, hogy viszontláthatom.A többiek is igyekeztek elfogulatlanul viselkedni.Hamarosan asztalhozültek.Gerd szemének reményteljés csillogása elárulta, hogy nem utasították elvégérvényesen, Jo félénk, tétova viselkedése pedig szintén sikerrelkecsegtetett.Az asztalnál vidáman folyt a szó, mindenki kellemesen érezte magát.EgyidQ után Jo is megpróbálta kivenni a részét az általános vidámságból.Gerdboldogan csillogó szeme láttán úgy érezte, nem utasíthatja vissza, nem tehetiQt boldogtalanná.Erre nem is lenne képes, hiszen annyira szereti, hogybármirQl szívesebben lemondana, mint róla.Csodálatos napok köszöntöttek a szerelmesekre.A többiek egyetértettekabban, hogy lehetQséget kell teremteniük a fiatalok együttlétére.Lázasigyekezettel alakították ki azokat a  véletlen helyzeteket, melyekben Jo ésGerd egyedül maradhatott.Ezek a véletlenek egyre szaporodtak, s Gerdék nemsejtették, hogy barátaik segítQ keze van a dologban.Egyszerqen boldogokvoltak, és örültek a zavartalan óráknak [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • fisis2.htw.pl
  • Copyright © 2016 (...) chciaÅ‚bym posiadać wszystkie oczy na ziemi, żeby patrzeć na Ciebie.
    Design: Solitaire